A navigációs bólyák és fényjelzések egyrészt a követendő vízi utat jelölik ki a hajók számára, másrészt pedig veszélyes helyszínekre hívják fel a figyelmet. Világszerte kétfajta jelzési rendszer van érvényben; az IALA „A” Európában, Afrikában, Indiában, Indonéziában, Ausztráliában és Új-Zélandon használatos.

Kikötőbe behajózáskor a függőleges piros-fehér csíkos bója (fénye: hosszú fehér izofázisú, elsötétedő vagy Morze „A”) a biztonságosan hajózható vízterületet jelöli, nagy valószínűséggel a laterális bóják által jelzett kikötő bejáratára is utalva. A laterális bóják a hajózható út széleit jelölik ki: jobb oldalát íves zöld (zöld fény, bármilyen ritmusú), a bal oldalt henger alakú piros bójasor (piros fény, bármilyen ritmusú)jelöli. Az elszigetelt veszélyes pontokat (pl. zátony) két fekete gömbjelzéssel ellátott fekete-piros vízszintes csíkozású (fény: két csoportosan villanó fehér fény) bóják jelölik.
A nagyobb kiterjedésű veszélyes területeket, illetve a szükséges haladási irányt a sárga-fekete vízszintes csíkozású kardinális bóják jelölik: ezek arra utalnak hogy a bóját melyik égtáj szerinti oldalán kell elkerülni. A (fentről) fekete-sárga bója, csúcsán két egymás alatt lévő talpain álló kúpokkal (fény: folyamatos fehér villanások) az északi kardinális irányt jelöli. A (fentről) sárga-fekete bója, csúcsán két egymás alatt lévő hegyén álló kúpokkal (fény: hat rövid és egy hosszú fehér) a déli kardinális irányt jelöli. A (fentről) sárga-fekete-sárga bója, csúcsán a hegyüknél összeillesztett kúpokkal (fény: kilenc fehér csoportos villanás) a nyugati kardinális irányt jelöli. A (fentről) fekete-sárga-fekete bója, csúcsán a talpuknál összeillesztett kúpokkal (fény: három fehér csoportos villanás) a keleti kardinális irányt jelöli.
A sárga bóják, csúcsukon sokszor egy ugyancsak sárga „X” jelzéssel speciális, nem navigációs bóják (bármilyen ritmusú sárga fénnyel), melyek sok mindent jelölhetnek, versenypályától kezdve oceanográfiai eszközön keresztül halfarmig.
Nem szabad természetesen elfelejtenünk azt sem, hogy partközelben vitorlázva számos akadály vagy egyéb veszélyes terület (pl. folyamatban lévő vízalatti kábelfektetés) nem feltétlenül van kibójázva. Ezekről a VHF megfelelő csatornáin kell tájékozódnunk.

A fényeket villanásaik jellemzőinek megfelelően öt kategóriába soroljuk:

1. Oc            - elsötétedő (több fényes időszak mint sötét)

2. Fl             - villogó (bizonyos időközönként felvillanó fény, de több sötét időszak)

3. Fl (3)        - csoportosan villanó (azaz néhány villanást hosszas sötét időszak követi)

4. F              - folyamatosan égő

5. Iso           - izofázisú (azonos ideig tartó fényjelzés és sötét időszakok váltakozása)

A világítótornyok fényjelzését a térképes bejegyzés a következőképpen adja meg:
karakterisztika, csoportos villanások száma, a villanások időköze, a fény magassága a nagyobb árapály magas vízállási szintjéhez viszonyítva, látótávolság jó látási viszonyok között (10 mérföld atmoszférikus látótávolságot feltételezve). Például:
Fl(4)15s30m25M

Szektorfények: bizonyos szögekben színes fényt sugároznak, így jelezve a veszélyes hajózási területeket. A térképes bejegyzés meghatározhatja a fények színét és láthatóságát. Például:
W/R 18/14M

Vezérfények: azt jelzik hogy milyen útvonalon kell megközelíteni vagy elhagyni a kikötőt. Ha egymás alatt, metszésben vannak, jó az útirány. Ha a felső fény balra, az alsó jobbra látszik, túlságosan balra tart a hajó, jobbra kell fordulni. Ha a felső fény jobbra, az alsó balra látszik, túlságosan jobbra tart a hajó, balra kell fordulni.

Irányfények: a kikötőbe való ki-és behajózást segítik elő hogy a megfelelő laterális fényeket sugározzák vékony szektorokban. A legbiztonságosabb behajózás a fehér zónában maradva történik. Például:
Iso WRG 3s9m8M

Folytatás hamarosan a hajók fényeivel és hangjelzésekkel