A tengervíz mozgása három tényező eredője: a víz függőleges mozgása (árapály), a víz függőleges mozgásából következő vízszintes mozgás (azaz az árapály következtében létrejövő áramlás) és az árapálytól független vízszintes mozgások (áramlás).
Tavakon az árapály és az áramlás gyakorlatilag ismeretlen fogalmak, és még a Földközi-tenger vizeinek jelentős részén is általában elhanyagolható a hatásuk. A legtöbb tengeri vízterületen azonban a hajózás és vitorlázás legfontosabb összetevői közé tartoznak, figyelmen kívül hagyásukkal nemcsak a vitorlázás biztonsága csökken, de sokszor az uticél elérése vagy bizonyos kikötőkbe való behajózás is lehetetlenné válik.

Az árapály a hold és kisebb részben a nap tengervízre gyakorolt vonzásának következtében létrejött függőleges irányú mozgása a vízszintnek. A Földközi-tengeren és a Balti-tengeren ez minimális mozgással jár, Európában a legnagyobb árapály a Bristoli csatornában és Északnyugat-Franciaországban figyelhető meg. Az árapály következtében a vízszint nagyságrendileg hat és negyed óránként éri el a legmagasabb (ár) és a legmélyebb szintet (apály). A vízszintnek ez a mozgása azonban nem mindig egyforma; a legnagyobb szintkülönbség újhold és telihold után néhány nappal figyelhető meg, ilyenkor éri el a víz a legnagyobb és legalacsonyabb mélységeket, a két időszak között kisebb a vízszintingadozás mértéke.
Mély vízben haladáskor a víz vertikális mozgása nem jelent problémát; partközelben azonban döntő jelentőségű, hiszen olyan területek ahol nyugodtan vitorlázhatunk ár idején, apálykor adott esetben teljesen szárazra kerülnek - de ha nem is, a hajó könnyen megfenekelhet. Következésképpen a hajósnak mindig tudatában kell lennie, hogy egy adott vízterületen, illetve partszakasznál mikor tetőzik az ár és mikor van dagály. Ezt az egyes kikötőkben illetve vitorlásklubokban fellehető árapály táblázatokban találhatjuk meg.
Az árapály táblázatok vagy a konkrét kikötő vagy terület árapály adatait adják meg, vagy egy, relatíve a közelben fekvő és sztenderdként kezelt kikötőhöz képesti helyi eltéréseket tartalmazzák. A táblázatok napokra lebontva adják meg a legmagasabb és legalacsonyabb vízállási adatokat, s ezekből különböző metódusokkal kiszámítható az éppen aktuális vízállás a nap bármelyik időszakában. Az árapály adatokat pedig egyszerűen hozzáadjuk a hajózási térképen bejegyzett vízmélységhez (amely a lehetséges legalacsonyabb vízállást rögzítő referenciaadat), s így megkapjuk az adott pontra vonatkozó vízmélységet. Természetesen ehhez még hozzá kell adnunk az esetleges helyi tudnivalókat: hol vannak sekély padozatok, zátonyok, hol szokott erős lenni az áramlás stb.

Az árapály mozgása következtében a kikötőkben, öblökben és csatornákban, folyótorkolatokban óriási mennyiségű víztömeg van mozgásra kényszerítve, s ez bizonyos területeken még a nyílt vízen (pl. La Manche csatorna) is jelentős áramlást eredményez, amely különösen parti kiszögelléseknél gyorsulhat be. A legnagyobb intervallumú árapály mozgás idején (spring tide) értelemszerűen nagyobb mennyiségű víz mozgására kerül sor, ilyenkor az áramlás is erősebb. Alacsony árapály mozgásnál (neap tide) az áramlás is gyengébb. Az árapály-áramlást tartalmazó térképek rögzítik a nagy és kicsi árapálymozgás idején az egyes térképbejegyzések pontján mért áramlás sebességeit és irányát.
Ár idején tehát a víz befele áramlik egy kikötőbe, apály idején pedig kifele. Egyes partmenti szakaszokon az áramlás különböző irányokat is felvehet, akár a fő áramlási iránnyal ellentétes irányú vízmozgás is kialakulhat. Noha a legalacsonyabb és legmagasabb vízállás időpontjával nem feltétlenül esik egybe az áramlás irányának megváltozása, ezekben az időszakokban a víz mozgása minimális lesz egy ideig (slack water).
Part menti és kikötőbe való hajózáskor egyszerre kell figyelembe venni a természeti tényezőket. A kikötő fele vitorlázáskor tudatában kell lennünk, hogy az áramlás miatt sosem érjük el a célpontot ha közvetlenül arrafele tartunk; úgy kell kormányoznunk, hogy az áramlást figyelembe véve (azt kompenzálva) a célpontuk alá, illetve fölé tartsunk. Gyenge szél idején a nem megfelelő irányú áramlás könnyen veszélyes partszakasz felé sodorhatja a hajót; az áramlással ellentétes irányú erős szél pedig igen kellemetlen hullámverést is eredményezhet. A szél és az atmoszférikus nyomás egyúttal befolyásolja a vízszint vertikális mozgását is (azaz a valós vízmélység nem feltétlenül fog pontosan megfelelni az árapálytáblázat alapján kiszámított értéknek).
Az árapály igencsak meghatározza azt is, hogy mikor és hogyan vitorlázunk ki-be a kikötőből. Ha csak lehetséges, apály, azaz csökkenő vízszint idején vitorlázzunk ki a kikötőből; ilyenkor a kifelé áramló víztömeget „elkapva”, azzal együtt megyünk ki a kikötőből, lehetőleg középen, ahol a legnagyobb vízmennyiség mozgása a leggyorsabb vízmozgást eredményezi. Ha ilyenkor hajózunk befele egy csatornában, célszerű a szélén haladni, ahol gyengébb a sodrás. Természetesen fordított körülmények között mindent fordítva érdemes csinálni.