Új-zélandi útikönyv - Első rész
Helló Srákok! Ma végre bevillantottam első új-zélandi duckjibe-omat. Ez alkalomból rövid beszámolót készítek a szörfhelyzetről.
Mint az kezd látszani, minden adottsága ellenére nem annyira tömeges itt szélszörf-sportkedvelők köre ahogy azt vártam. A hirdetésekben is inkább a hullámszörf dominál; de a hullámos helyeken még nem voltam.
Nem voltam még Taranakiban sem, ahol a szélhullámszörfözés dívik; arról azt mondják az aucklandiek, hogy nagyon kellemetlen sziklás (és hullámos) környezet, igazából a helyi erők speckó szpottya. Majd azért remélem csekkolom majd. Azonkívül a déli sziget hidegebb, kisebbek a települések is stb, így a windszörf tipikusan az északi szigetre koncentrálódik, főleg Auckland központtal, ahol a legtöbben laknak. Az aucklandi spotok jellemzően "harbour-sailing" helyszínek, azaz a nyílt óceántól elég messze vannak, a körülmények sok esetben inkább a hazai tavi helyzetre emlékeztetnek.
Ahol ma voltam, Point Chevalier, az állítólag az egyik legnépszerűbb környéken lévő szörfös hely, de sosincs tömeg, max 30-40-en verődnek össze, hétvégén jó időben. Szóval úgy tűnik, otthon egyáltalán nem olyan alacsony az egy km-re eső szörfösök aránya, a Petrocelli beach jóval sűrűbb. A PC-nél a víz színe teljesen olyan volt mint otthon: mocsarári zöld (logikus, végülis árapályos lagúna). Nyilván a nyílt vízen más a helyzet, Mamzli Napier-képein teljesen más a víz jellege. Ha még hozzáadom hogy az árapály miatt 100 métert kell gyalogolni a mocsárban, a kagylók miatt pedig mindig békacipőben kell szörfözni (+ vizenyős, felhős, hűvös idő), úgy érzem, a wasserstartnak jóval ügyfélbarátabb adottságai vannak (az interneten nem találtam olyan képet ahol jól látszik a hely). Persze ettől én még baromi jót szörföztem, de kívülállóként nem hiszem hogy kedvet kaptam volna. Legalább az árapály nem nagyon szivat: a teljes ciklus idején, mindig lehet szörfözni, nincsenek veszélyes részek és veszélyes áramlások, valamint elég sekély mindenütt a víz (freestyle!). Persze vannak behozhatatlan előnyei is a helynek: noha a hullámzás és a szél a part közelsége miatt hasonló az otthonihoz, a vízen jobban csúszik a dekk, a pöffök (inkább szélcsíkok) hosszabbak (ez kicsit Gardás), és a lényeg: elég szeles hely. Munka után idegurulnak az emberek (mármint az a néhány), és szörföznek. Az aucklandi szélviszonyok az eddigi tapasztalataim szerint úgy alakulnak, hogy az esetek (vagy napok) minimum 50%-ban funboardos siklatós idő van (a másik 50-be soroltam azokat a siklatós időszakokat amikor viszont nagyon szar az idő). Aucklandban állítólag két helyen lehet szörföt bérelni: PC-ban, és Észak-Aucklandban a Pupuke tónál. Az itteni kölcsönzős a következőképp néz ki: szerdától vasárnapig minden délután egy zárt lakókocsiban levontat a parkolóba egy zárt utánfutót (az a gyanúm, hogy eredetileg egy lószállító lehetett), abban van minden, és kész, hajrá. Szóval azért nem Prassonissi. Viszont tandem is van benne. A bérlés otthoni mércével mérve relatíve drága, bő két óráért 45 dollárt fizettem (kb. 6e Ft), természetesen minden inkluzív. Az első óra (a profibb cuccokkal) 35 dollár, és utána óránként még 15 (10) dollár, szóval progresszíve csökken. Csávókám általában erre a helyre jön (hogy lehessen rá számítani), de mivel mobil, a szélviszonyok függvényében néha máshova is elmegy (ötlet: wasserstartos lószállító a Fertő-tóra ha csak ott fúj a szél, ráadásul az szelesebb hely is). Főleg Tabou-deszkái vannak. A helyi boltba csak futólag néztem be, de sokat elárul hogy ezen a hullámszörfözésre alkalmatlan helyen is a bolt fele hullámszörföket árul (ja igen, és kite-okat). Aucklandban van még néhány olyan hely ahol szörföznek (ja igen, a Pupuke tó kb egy halastónak felel meg), át akartam küldeni a google maps hivatkozásokat, de annyira lassú itt a könyvtár mellett az internet, hogy majd később pótolom. A lényeg, hogy az általában délnyugati szél alternatíváinak (pl. északnyugati) megjelenésével nyer jelentőséget egy-egy másik aucklandi partszakasz (ez nem jó kifejezés, mert inkább itt összevissza öblök vannak). Az rsx-ezés pedig csak egy helyre koncentrálódik: Takapuna (Észak-Auckland, gyakorlatilag a Pupuke tó tengerfelőli része, itt is van egy hosszú strand, északias szelekben igazán jó). Állítólag Wellingtonban is van azért (wind)szörfélet a hullámszörfözés mellett, és az ráadásul szelesebb hely is. Elvileg majd arra is fogok járni. Attól délebbre (déli sziget) pedig ahogy már írtam, a windsurf állítólag nem jellemző, bár biztos van egy-két helyi ott is. Ha lesz rá időm, itt a könyvtárban majd végignézem az egyik polcot ahol van egy párszáz könyv a szörfözésről és a vitorlázásról, vannak ilyenek hogy kb. 'ultimate guide for world windsurfing resorts" stb. Szerintem Új-Zéland egyik szörfös előnye a fentiek mellett abban áll, hogy egy viszonylag egyszerűen kivitelezett repülőútra van az ausztráliai Perth, Hawaii, vagy akár Sydney. Dél-Ausztrália, annak ellenére hogy Észak-Új-Zélanddal kb egy szélességi övön fekszik, jelentősen melegebb és urbanizáltabb, jóval nagyobb lakossággal (kicsit az Írország-Nagy-Britannia viszonylat ugrik be). Persze az itteniek eléggé lenézik az ausztrálokat, amikor a hajón adtak nekem alkoholmentes gyömbérsört, mindig hozzáfűzték hogy az egyetlen jó dolog ami Ausztráliából érkezik (gondolom ilyet csak nem mondanak az itten szörfösök Nyugat-Ausztráliáról...). Ami még bizonytalanságot jelent: még nem igazán indult be itt a nyár, sem időjárási, sem turistaszempontból. Az még lehet hogy befolyásolja a helyi szörféletet. Társadalmi észrevétel: egy-két japánnak látszó egyén is szörfözik itt. Szeletelnek föl-alá mint a mérgezett egerek. A kikötőben pedig kínaiak is vannak (persze fogalmam sincs hogy melyik-melyik lehet, csak tippelek, érzésre. Gondolom a kamikaze-érzés miatt inkább a japánok szörföznek, a nyugodt vitorlázás pedig inkább a kínaiak asztala lehet. Korea és Tajvan pedig nem tűnik vízisportos országnak.).